Egy kis kedvcsinálónak és az első kóstoló leírások színhelye Visegrád lesz, ahol idén harmadszor rendezik meg a királyi borudvart sok neves borász kilátogat erre az eseményre és személyesen képviselik borászatukat. Így lehetőség nyílik a borok teljesebb megismerésére.
Időpont, helyszín: Július 10-11-12., visegrádi Királyi Palota
Kiállítók: Borászok és borászatok
Tiffán’s Pince Villány: Tiffán Zsolt Royal Tokaji Borászat, Mád: Áts Károly Dúzsi Pince Szekszárd: Dúzsi Tamás Wine Princess Ménes: Balla Géza Demetervin Mád: Demeter Endre Szent György Borház Szent György-hegy: Nyári Ödön Bujdosó Pince Balatonlelle: Bujdosó Ferenc Takler Pince Szekszárd: Takler András Egyeki Kúria Borgazdaság: Matolcsy Sára Bodvin Mád: Orosz Gábor Frittmann Pince Soltvadkert: Frittmann János Eszterbauer Borászat Szekszárd: Eszterbauer János
Elnézve a többi borral foglalkozó honlap és blog véleményét és kínálatát, egyre jobban tudatosult bennem, hogy valóságos dolgokat is olvashassanak a borkedvelők. Így ne csak tíz-húsz favorit legyen, hanem egy semleges, minden borászatra, pincészetre nyitott véleményező internetes napló. A legnagyobb hiba, ha az ember ár/érték arányból kíván kiindulni Magyarországon. A borászatokról elég annyit tudni, hogy vannak kicsik és nagyok, a borok között pedig találhatunk jót is rosszat is, de mivel az élet nem csak fekete és fehér, ezért a két véglet között elég széles a paletta. A jó bort megítélni nagyon nehéz, hiszen nem mindenkinek ugyanaz tetszik, de amire a legtöbben azt mondják, hogy jó, akkor abban nem csalódhatunk. Jó borásznak, meg azt nevezhetjük, akinek majd minden nedűje elismerést érdemel. Nos hogyan is készül a jó bor? Sok szerencsével és még több munkával, odafigyeléssel, szakértelemmel, de leginkább szeretettel és odaadással. Személyes véleményem szerint csak az ért igazán a borokhoz, aki csinálja is őket, igaz a mai világban már két hónapos vagy két éves képzéssel bárki lehet szakértő, hogy ékes szavakkal magasztaljon, vagy megtiporjon másokat, akiknek egy egész élet munkája van minden egyes palackban. E bejegyzés utolsó részében a borválasztási szokásokról ejtek pár szót. Ma szerencsére egyre több a borértő borkedvelő, de sokan vannak azok az emberek is, akik szívesen innának jó borokat, csak a legtöbb „nagynevű” borász már nem az átlagemberek pénztárcájához szabja az árait, mert már a nevet is meg kell fizetni, vagy épp néhány befektető ebben látja a gyors megtérülés lehetőségét. Persze készülnek olyan különleges borok, ahol érthető a magasabb ár. Ha már átlagembereket említettem, akkor megjegyzem, hogy jellemzően többnyire az édesebb borokat keresik, legyen az vörös, vagy fehér, ám ez nem a saját hibájuk, a baj az előző rendszer borkészítési múltjában, módjában és a tömeggyártás minőségében leledzik, amit megszoktak, majd az útókorra ráhagytak. A nagy feladat az igazi „magyar bor” megtalálása, ami nem tömeggyártásban, nem a fogyasztók által megszokott minőség kielégítésében és nem is a külföldi borokhoz való kényszeres hasonlítani vágyásban kell keresni, hanem egy saját, egyedi és különleges borkészítés eredményében.
Hosszú gondolkodás után most végre elszántam magam a blogírásra, melynek lényege az lesz, hogy valamivel hitelesebb képet rajzolhassak a hazai és külföldi borokról, a bor kultúrájáról, szokásokról, hagyományokról, a kóstolás szabályairól. Természetesen ez egy szubjektív tudomány ezért az itt olvasottak, nem tekinthetők megrendíthetetlen dogmáknak.Csupán saját véleményemet, gondolataimat és érzéseimet foglalom írásba. Kötödésem a borhoz már korán elkezdődött, Magyarország egyetlen borászati szakközép iskolájában tanultam, majd a Kertészeti egyetem borászati szakán érlelődtem tovább, a gyakorlati tudást több borászatnál szívtam magamba. Az olvasgatáshoz és a borozgatáshoz kellemes időtöltést kívánok!